2014. május 3., szombat

XIII.Fejezet.: Minden miattam van!

Minden miattam van!
15 perc múlva már a kórházban voltam, kisírt szemekkel vártam az orvost. Fél óra múlva, végre jött az orvos.
  • Ügye jól van??!- kérdeztem aggódva.
  •  Igen, csak egy kis agy rázkódás és pár lila folt.- válaszolta.
  • Bemehetek be hozzá?
  • Persze, de ne zaklassa fel, pihennie kell!
  • Rendben.-válaszoltam.
Az ajtó előtt kicsit gondolkoztam, hogy talán nem is akar látni többet. De én mellette akartam lenni, mert még mindig szeretem! Amikor bementem Harry még aludt, így egy széket az ágya mellé raktam és onnan néztem, végig az járt a fejemben hogy ez az egész az én hibám, csak az enyém.Még Harry aludt felhívtam a fiúkat ( Niall, Zayn,Liam, Louis), hogy mi történt. Amint elmondtam, már indultak is. Virágnak is írtam egy sms-t. A fiúk hamar megérkeztek, ők is leültek az ágya mellé és figyelték. Amikor elkapott a sírás vigasztaltak, örültem nekik. Ez az egész hamar kitudódott mert a kórház előtt sok rajongó jelent meg és a Little Things-szet énekelték. Sokan küldtek fel képeket, leveleket és lufikat, amikor a szobában elhelyeztem. Virágék is küldtek levelet, mert nem tudtak bejönni, elutaztak Bruno-val. 3 óra múlva Harry felébredt, féltem mit szól, de csak nézett.Már 10 perce szótlanul ültünk, amikor bejött az orvos.
  • Mr. Styles, ön ma távozhat, mert nem nagy a baj.-mondta.
  • Rendben.- vágta rá.
 Harry összepakolt, majd elindultunk a kocsihoz. Elköszöntünk a fiúktól és haza mentünk, most én vezethettem, ami ritka. Otthon nem nagyon szóltunk egymáshoz. Én már nem bírtam tovább és felmentem Harry szobájába, ahol a plafont bámultam. Pár perc múlva Harry lépett be a szobába és leült az ágy szélére, majd elkezdett énekelni. Mérges voltam rá mert egész nap nem szólt hozzám, így a fejéhez vágtam egy párnát. 
  • Na..- és folytatta tovább.
Amikor a dal végére ért, megszólalt.:
  • Sajnálom..
  • Harry, nekem kéne bocsánatot kérni hiszen miattam kerültél kórházba.- kezdtem.
  • Psszt.- mutatta.
  • De..
  • Psszt!
Majd felém feküdt és csókolni kezdett. A csókja annyira forró és édes volt, hogy már csak arra eszméltem fel hogy a takaró alatt vagyunk pucéran. Minden tökéletes volt!! Csak ez a baleset nem kellett volna.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése